Dreamergirl blogja
"Meghitt világomat, saját mitológiám sárkányai védik." /Dalí/
2007. március 5., hétfő
Döntöttem: költözöm... Néha az embernek szüksége van a változásra, megújulásra, és épp ilyen megfontolásból döntöttem úgy, hogy ezt a blogot lezárom, de más formában folytatom a blogírást. Amint megvan az új cím, s az új kuckó, felírom, ha esetleg valakit még érdekelne...
Az embert ahogy halad élete útján előre egyre több impulzus, hatás éri, ami formálja, módosítja jellemét, s néha ennek külső megnyilvánulásai is adódnak.
Köszönöm mindenkinek, aki ezt a blogot olvasta,s kitartott mellettem bajban, s problémák közepette, vidított, ha szükségem volt rá, vagy épp velem nevetett, ha úgy hozta a helyzet, nagyon sok kedves embert ismertem meg e blog "falai" közt is, s hál Istennek régi kedves blogtársammal is eltölthettem itt szép perceket...
Nagy igazság, amit részben Nektek köszönhetően tanulhattam meg:
"Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett."
S mostmár igyekszem eszerint élni, s belátom így hidakat építve minden sokkal-sokkal könnyebb...
Mindenkinek csupa szépet s jót kívánok az életben, boldogságot,egészséget, békét, mosolyt, s örömöket, mindazt, mire csupán álmaiban mert eddig gondolni, hisz ha más nem is, de egy dolog kiderült az életfelfogásomról bejegyzéseimen át: hiszek az álmokban, s hiszem csak így érdemes!
2007. február 7., szerda
Mostmár egyenes lett az út, nincs több fájdalom, nincs több szenvedés, csak egyenesen arra a helyre, ahol minden annyira tiszta és szép, mint az ő lelke volt itt lenn a halandók között... Köszönöm, hogy ismerhettelek.Nyugodj békében, Szaszim...
2007. január 28., vasárnap
Az a pár sor, ami most a lelkem tükre...
Márai Sándor: Megkell várni a dolgokat
Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon...
Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd. Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.
Mostanában egyre többet olvasom... Már nagyon hiányzott az a korszakom, amikor faltam a könyveket, egymás után sorjában. A suli miatt nem igazán jutott időm ilyesmire, de eldöntöttem, nem fogom hagyni magam, és a kötelező dolgok mellett ilyen tekintetben is szakítok időt arra, amit szeretek...
Paulo Coelho: Az alkimista. Tetszett, az egész szellemisége és gondolatvilága magávalragadó és nagy mértékben egyezik az én világképemmel. A Piedra folyó partján ültem és sírtam... ez nekem már sok volt, és néha túlcsordult ott is, ahol már alapjáraton is túltengett a szituáció érzelmekben. Nem vagyok ennyire szentimentalista lelkületű. De voltak gondolatok, amik megragadtak...
Most Máraizok, A gyertyák csonkig égnek...
2007. január 2., kedd
A karácsonyom szép volt... családommal, szeretetben, kellhet ennél több? :))
A fánk pedig egyszerűen fantasztikus, hatalmas és az illata! Nagyon gyerek tudok lenni, tudom, de akkor is ahogy felnéztem a terebélyes ágaira és beleszimatoltam a szoba levegőjébe, eltöltöttt az az igazi karácsony-érzés... A szeretet ünnepe.
A szilvesztert barátaimmal töltöttem, egy olyan körben, ahol önmagam lehettem, s nem kísértek furcsa pillantások, nem maradtak meg nem értett poénok, le nem vett szituációk,megvolt egy nagy beszélgetés is, komolyan ,úgy ahogy csak az igazi barátok tudják. Lehet versengeni, h. na ki mennyit iszik, de többet ér szerintem ha egy-egy ital társaságában normális körülmények között töltjük el az estét.
Szeretem, s nem is szeretném elveszíteni őket, mi négyen összetartozunk...az idő sem tudott minket szétszedni. Látom az osztályomon h. szinte mindenkinek megszakadtak a régi barátságai, s itt állunk Mi, ez a kis közösség, akiknél nem változtak a dolgok, a szálak csak szorosabbak lettek, még ha néha először ezért egy-egy vitát, v. elhúzódást is át kellett élni.
2007 van... nem is érzem, nem is érzékelem, hogy átléptünk egy új évbe, csak azon az egy papírkötegen, ami az asztalomon mutatja a napok múlását, h. immár az évet jelző szám utolsó betúje nem gömbölyödik olyan bíztatóan.
Egyik barátnőm tavaly szilveszter éjszakáján megállapította 2006 az én évem lesz,lévén a 6 a számom... gyermeteg dolognak tűnik, de hittünk benne, hisz az embert a hite viszi előre. Hozott ez az év sok jót, de sok rosszat is. Optimista lévén próbálok a jó dolgokra összpontosítani, de nem lehetek annyira naív h. a rosszat nem veszem észre... Mindenestre azt mondom, hogy ez egy jó év volt, hisz a rossz dolgok után csak felfelé vezethet az út, és a szenvedés segít, h. előrejuss, hogy tudd értékelni a jót.
S ott van az a sok-sok pozitív esemény, ember s változás ami jellemezte ezt az évem. Új barátok, ígértesnek ígérkező haveri kapcsolatok, egy-egy mosoly, mondat, tett amit már nem vehet el tőlem senki. Aztán ott vannak a kézzel fogható dolgok. Egy nyelvizsga, s egy jeles bizonyítvány jó alap. Életemben idén láttam először a tengert. Először voltam rock koncerten és fesztiválon, de ennek a gyökerei igencsak messzire nyúlnak...Először utaztam át az országot egy magamban. Egyre jobban megtanulom kezelni a helyzeteket, s a pofáraeséseket... Őszintébb lettem, vagyis szinte mindig, mindent kimondok, ami lehet, h. nem előny minden szituációban,de ez is én vagyok... Ahogy mondták úgy nyílok ki a világra akár egy kis virág, s a világ is felém...
2006 jó év volt...
2006. december 25., hétfő
Lelkünkben gyújts pici gyertyákat sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elék
Törékeny játékunkat, a reményt."
/Babits Mihály : Karácsonyi ének/
2006. december 16., szombat
Egy kis karácsony előtti hangulat...
2006. december 13., szerda
Ma pedig Luca napja van. Lehet, h. ez butaságnak tűnik, de a magyar néphagyományok közül talán ezt szeretem a legjobban. Idén is csinálok cédulázást, az biztos...addig gyerek, amíg játszik, tudom! ;)
Ő pedig az én kis Mikulás ajándékom, az a kis boszorka /ahogy osztályfőnök hív újabban:))/ mellette pedig én lennék.
2006. december 5., kedd
Vigyázni minden kis és nagy-gyereknek, mit kíván, mert a Mikulás bácsi ilyenkor résen van, s minden kiejtett szót, kósza gondolatot teljesít! ;)))
BOLDOG MIKULÁST!
Suliban sort kerítettünk az ajándékozásra, volt csodálkozás hála egy kis félrefezető cselnek:)) hiszen azt hittem fiútól kapok majd ajándékot erre egyik barátnőm állít oda egy kis batyuval, palira vett a banda,és bejött nekik:))) De ez így volt jó, legalább volt egy kis meglepi is benne.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A másik, hogy mennyire nagy különbség van ember és ember között. Gyakran megfordulok mostanában az Anna fürdő gyógyászati osztályán, ahol sok idősebb emberkével van módom találkozni, s azt tapasztaltam, hogy első ránézésre meg lehet állapítani az illetőről milyen hangulatban telik majd a következő 4-5 perc. Egy-kettő mosolyog, s érdeklődve kérdezi a társa hogylétét vagy épp egy panaszkodó megjegyzéssel próbál kapcsolstot létesíteni. Míg a többség durcásan bevonul a sarokba, és magába fordulva kizárja a külvilágot. Az előbbi eset után sokkal szívesebben, esetleg egy kis mosollyal a szám sarkán lépek ki az öltözőből, míg az utóbbinál leginkább egy szomorú sóhaj kíséri utamat.
Milyen érdekes, hogy egyetlen percben akár mekkora hatással lehetünk mások életére...
2006. november 28., kedd
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről
Te tünde fény! futó reménység vagy te,
forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyüléptü béke!
Szólnék most ujra, merre vagy? hová
tüntél e télből, mely rólad papol
s acélt fen szívek ellen, - ellened!
A szőllőszemben alszik így a bor
ahogy te most mibennünk rejtezel.
Pattanj ki hát! egy régesrégi kép
kisért a dalló szájú boldogokról;
de jaj, tudunk-e énekelni még?
Ó, jöjj el már te szellős március!
most még kemény fagyokkal jő a reggel,
didergő erdők anyja téli nap:
leheld be zúzos fáidat meleggel,
s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk
e háboruk perzselte télben itt,
ahol az ellenállni gyönge lélek
tanulja már az öklök érveit.
Nyarakra gondolunk s hogy erdeink
majd lombosodnak s bennük járni jó,
és kertjeinknek sűrü illatában
fáján akad a hullni kész dió!
s arany napoknak alján pattanó
labdák körül gomolygó gombolyag,
gyereksereg visong; a réteken
zászlós sörényü, csillogó lovak
száguldanak a hulló nap felé!
s fejünk felett surrog és csivog
a fecskefészkektől sötét eresz!
Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.
Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!
/1938/
Most látom újra a fényt az alagút végén. Spanyolból is mostmár javítottam.. :) Lehet, h. ez apró dolognak tűnik, de nekem ez nagyon fontos... A kémiát meg a matekot viszont kicsit nem árt meghúzni , de inkább az a bajom, h. nem "érzem" az anyagot, hiába tanulom meg... no de majd alakul a dolog.
Pénteken délután egyik nagyon kedves barátnőmmel nagy dumálgatást tartottunk... picit elszakadtunk egymástól az utóbbi időben, és ideje volt már megbeszélni kinek mi is van a számláján. Most tisztáztunk mindent, és /ismét/ onnan folytathatunk mindent,ahol abbahagytuk.
Este pedig elmentünk az osztálytársaimmal városba, és összefutottunk az osztályunk másik nagy "bandájávál" és annyira jól elvoltunk együtt... féltem, hogy mi lesz egy ilyen szituációban, de olyan volt, mintha már kétezer éve jó haverok lennénk, és senki sem szégyellt nevetni, kimondani amit gondolt, viccelődni egymással, tehát nagyon jó volt a hangulat. Ennek az estének a pozitív hatásait pedig már most érzem, egy kedves szóból, egy köszönésből, egy pillantásból... Szeretem az osztályom! :)
Szilveszter... úgy döntöttem, h. úgymond a régi bandával ünnepelek, tehát az általános iskolás barátaimmal, mert mi,gimisek ott vagyunk egymásnak nap mint nap, de Velük nem tudok olyan gyakran találkozni, és legalább az ilyen jeles napokat töltsük el együtt...:) Sok tervem van, gondoltam rá, h. összehozunk egy retro-patyt, mindenféle régi-feelinges cuccal, zenével, ruhákkal, lampionakkal, de ez még csak egy kiinduló ötlet, nem tudom a többiek mit szólnak, de egy próbát megér! ;) Ha bármi ötletetek van, akkor csak szóljatok, szívesen fogadom!
2006. november 19., vasárnap
Szilágyi Domonkos: Ragyogj
Elaludtak a fák
a levelek libegnek
az álmok tudnak várni
az álmok nem sietnek
Tudjál álmokra várni
ahogy ők tudnak várni rád
az éber
csak így nem csalja meg magát
A levelek fölött
álmodó fények úsznak
az álmok fölragyognak
a fények elalusznak
Aludj fényekkel együtt
ragyogj álmokkal együtt.
Az orvosnál nem sok jót hallottunk. Röntgent nem készítettünk, mert a sugár terhelné a szervezetem, de felajánlotta, hogy ha szeretném megnézzük. Mondtam neki, hogy nem szükséges, majd februárban/májusban- mnem teljesen egyértelmű számomra, hogy mikor kell mennem:S. Azt mondta javulás biztos van, de a fűző és minden más is marad a régiben, csak más helyszínen. Felírtak egy új tornát, egy koncentráción és agyi összeszedettségen alapuló légzőgyakorlatokkal tarkított módszer ez. Hétfőn megyek először, kíváncsi leszek. Új helyre is megyek úszni, egy gyógytornász hölgyhöz, úgyhogy most új irányba indultunk el.
A gyógytornásszal beszéltünk, közölte, h. túl nagy javulást már ne várjak, hisz szinte teljesen becsontosodtam... ez volt a kegyelemdöfés, milyen már hogy egy csontkovács,és egy orvos azt mondja, h küzdjek, harcoljak mert még javulhat egy gyógytornász meg megállapítja, h. ez már ilyen... nem látom benne a rációt...:( Nem baj, én akkor sem adom fel, küzdök, és a munkának meg kell hoznia a gyümölcsét! Optimizmus...
A másik mostanában a suliban sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném, ez nem jelent nagy lerontást csak egy két négyest, tudom hogy ezért a legtöbben kiátkoznak, hogy az nagyon jó jegy, de nem nekem... én maximalistának születtem, és ebből nem tudok leadni.. megteszek mindent, de van hogy nem úgy sikerül, ahogy én szeretném és ezt nem értem miért van így. A világ rendje az lenne, hogy aki letesz az asztalra, az mint a mesében a királyfi elnyeri mélt jutalmát... a valóság picit más. Nem akarok, de fel kell nőni... előbb-utóbb muszáj lesz, de aki vagyok, azt akkor sem adom fel.
Elég a negatívkodásból, nem lesz több ilyen bejegyzés...
2006. november 12., vasárnap
Holnap nem megyek suliba, de nem lógok ám, mielőtt bárki rosszra gondol! ;) Letelt a három hónap így ismét meg kell látogatnunk drága orvos kollégáinkat abban a csúnya nagy fehér épületben, amihez annyi rossz emlék fűz, de remélem, holnaptól jó is... Bizakodom, hogy javulás figyelhető meg, de ha nem akkor sem adom fel. Isten ezt szabta rám egy feladatnak, hogy küzdjek míg átvitt értelemben is és ténylegesen is egyenesbe hozzam a dolgokat.A hétvége a pihenés jegyében telt a családdal, kellett már ez is... :)
Szép hetet mindenkinek!
2006. november 8., szerda
Ősz kívül, belül hát itt is... :)
Szép őszünk van most hál' Istennek, napos, eddig aránylag meleg, bár már kezd lehűlni az idő, s minden kezd szürke lenni. Jön a tél... Annyira nem szeretem! Minden tetszhalott állapotot vesz fel, merev, és szomorú. A legtöbb ember ilyenkor lesz depressziós is, s ezt olyan rossz látni.
Belülről érezzük, hogy a hangulatunk se olyan, mintha kinéznénk a napfényes nyárba...
Hiába az örök szerelmem a nyár marad! :)))
2006. november 7., kedd
A felelősség, a szeretet és a gyűlölet
Érdekes kérdés a felelelősség. Mi, tizenéves lurkók már felelősek vagyunk a sorsunkért, de még nem csak mi ügyelünk arra, hogy alakul életünk, döntő szerepük van ebben tanárainknak, s elsősorban szüleinknek. Meg persze barátaink is felelősek értünk, hisz néha kell egy baráti oldalbabillentés, hogy tudd: most elbaltáztál valamit... Gondoljunk bele hol tartunk most, mik vagyunk ennyi évvel a hátunk mögött? Hogy lettünk azzá, amivé? Mindenki, minden egyes ember akivel valaha beszéltél, minden szempár, amivel szembetaláltad magad, minden szitok és dícsérőszó formált rajtad. Tehát kiért is vagyunk mi felelősek és ki felelős értünk? Mindenkiért felelősek lennénk hát? Képesek vagyunk mi ekkora terhet cipelni egy életen át?
Azért társas lény az ember, h. ezeket a vállát nyomó súlyokat levegye a másik válláról, ezért van a kapcsolatokban is egyfajta hierarchia, hisz nincs olyan közösség, hol mindenki egyforma viszonyban áll egymással, így van akinek lelki kötelessége vigyázni a másikra, míg egy idegenkedő ember átlép embertársa nyűgén s baján . Van szimpátia és antipátia. Ez a világ rendje, hisz ha állandóan mosolygnánk, s az egész földet a keblünkre ölelnénk a helyzet kezdené hasonlóvá válni egy elcseszett szappanoperához... A gyűlölet is ennek a körforgásnak a része, bár kicsit szélsőséges, de sajnos jelen van... mert gyűlölni is tudunk, de még mennyire! Bár ne oltotta volna belénk a Teremtő ezt a képességet, mennyivel könnyebb lenne! Nem lenne meg az a nyomasztó érzés bennünk, amivel nem tudunk mit kezdeni. Viszont hogy a rossz mellett legyen jó is, létrejött a szeretet , ami kompenzálhatja lelkünkben a gyűlöletet. Sokan azt mondják ez a kettő rokon érzés egymással... gondolom még éretlen zöldfülű létemre vall, hogy ezt nem tapasztaltam eddig, de azt sejtem addig jó nekem...
Kicsit elmerengős-hangvételű lett ez az írás, olyan mint amilyen mostanában én vagyok.
2006. október 29., vasárnap
Mert szerettem, mert sajnálom, mert megérdemli...
Gregor Józsefről
Gregor József Rákosligeten született 1940. augusztus 8-án. Operaénekes/basszus/, a legjobbak egyike... Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolát 1959-ben végezte el. 1959–1963 között a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének énekkarának tagja. 1964–1988 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 1988 és 1989 között a győri Kisfaludy Színház tagja, 1976-tól a Magyar Állami Operaház magánénekese, 1989 és 1991 között a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának igazgatója, 1991 óta a színház örökös tagja.
Lánya Gregor Bernadett színésznő.
Gregor József 2006 szeptemberében bejelentette: nem vállal több fellépést, sem színházban, sem koncerten. Egy hónappal később, október 22-én Magyar Köztársasági Érdemrend polgári tagozatának Középkereszt a Csillaggal Kitüntetésben részesült, amelyet betegsége miatt felesége vett át. Súlyos betegséget követően 2006. október 27-én hunyt el.
Kitüntetései:
Liszt Ferenc-díj (1974),Érdemes művész (1979),Kiváló művész (1983),SZOT-díj (1987),Erzsébet-díj (1987), Gárdony díszpolgára (1995),Kossuth-díj (1999),Budapest XVII. kerületének díszpolgára (2001), Szeged díszpolgára (2003),Aszófő díszpolgára, A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetés polgári tagozata (2006. október 22.)
Főbb szerepei:Reb Tevje (Hegedűs a háztetőn) ,Sarastro (Varázsfuvola) ,Falstaff (Falstaff) .Mefisztó (Faust) ,Ozmin (Szöktetés a szerájból) ,Borisz Godunov, Varlaam (Borisz Godunov) ,Pomádé király (Pomádé király új ruhája),Don Pasquale (Don Pasquale) Don Magnifico (Hamupipőke) Dulcamara (Szerelmi bájital) Gremin (Anyegin) Banquo (Macbeth)Fiesco (Simon Boccanegra) Don Alfonso (Cosi fan tutte)
S ami a leginkább kiemelendő, hogy nagysága ellenére nem volt nagyképű s lekezelő, ugyanolyan ember volt mint bármelyikünk, s ezt pályatársai is igazolják. Nemcsak mint operaénekes és művész fog hiányozni életünkből, hanem mint ember is, hisz ő volt és ő is marad a mi Gregor Józsi bácsink...
2006. október 23., hétfő
Kezd beköszönteni az ősz, s ezzel együtt elő kellene szedni a vastag ruhákat... A hangsúly a "kellene"-n van! ;) Így jártam én is pórul, nem hallgatva az anyai gondoskodó szóra lazán flangáltam egy szál pulcsiban a reggeli pár fokokban. Most iszom a levét! :P:) Hétvégén pihentem, és kikapcsolódtam úgyhogy mostmár jobban vagyok,hál Istennek. Tegnap odavoltunk Dunántúlon a rokon sírokat elrendezni, s a hozzátartozóinkat meglátogatni. Érdekes dolog a nagyvárosból visszamenni "a faluba". Annyira más ott a rendszer, a felfogás... Amiben legjobban megnyilvánult számomra az a vendégszeretet volt. Akárhányszor betérünk hozzájuk, mindig meleg étel és sütemény fogad, még ha nem is számítitottak érkezésünkre. Olyan mintha valami rejtett varázserővel rendelkeznéne ezek az emberek, s egy csapásra terülj-terülj asztalkámat elővarázsolni :) Mi pedig, városiak rettegve zárjuk az ajtóinkat ne hogy valakinek eszébe jusson bejönni, ez már részünké vált, nem tehetünk ellene semmit,mégis lehet, h. nem ártana kicsit tanulni Tőlük... Sokkal zárkózottabbak és idegenkedőbbek vagyunk. Ez egy szempontból megérthető, hisz más körülmények között élünk, mint ők egy "veszélyesebb" világban, de a kérdés, h. miért is olyan rémes ez az új városi rendszer? Magától nem válik ilyenné, de nem ám... Mi tettük azzá ami, s ha nagyon akarnánk mi is tudnánk rajta változtatni.2006. október 15., vasárnap
Isteni áldása, hogy most hagyott a rendszer belépni, körülbelül most kezdem harmadjára el írni ezt a bejegyzést, mert a technika ördöge mindig kifog rajtam! Valami vírus támadhatta meg a gépünket, mert újabban baromira belassult, nem kívánatos ablakok ugrálnak elő és hasonló furcsa dolgok történnek. Jövő héten jön a számítástechnikus, és próbál kihozni belőle valamit.Pénteken megvolt a Metal Feszt... hú, őrült nagy buli volt! :))) Teljesen elememben voltam és jól éreztem magam, megtaláltam ott a magam kis társaságát, s otthonosan mozogtam abban a körben. Ilyenkor érzem a különbséget egy rock koncert élménye és egy "diszkó" után ahova általában barátnőm kedvéért megyek, mert megállapodtunk, hogy nem hagyjuk magára egymást, s ő kibírja a Depressziót, Roadot, hasonlókat, míg én elviselem /nagy nehezen/ a Pussy Cat Dolls-t és társait /habár már alapból a falra mászok tőlük, de egy barátért, csak elviselem már. ;):))
És hogy mekkora összekovácsoló ereje van a zenének! Van két évfolyamtársam, akikkel eddig nem voltam nagy kapcsolatban és kisült végülis pénteken, h. ők is jönnek, meg én is és attól a perctől kezdve rojtosra beszéltük a szánkat a különböző rock bandákról és számaikról! :))) Ez ilyenkor jó érzéssel tölt el, hogy mindig hoz az élet egy-egy új lehetőséget elénk...
A barátokhoz visszatérve, érdekes dolog a "viszontlátás kérdése" is azután, h. egy barátság megszakadt. Egyik régen kedves bnőmmel futottam össze az utcán, s annyira furcsa volt... Látszott rajta, h. nem Ő ez igazán, amit kifelé közvetít csak egy mosolygós álarc, s én csak álltam s nem értettem miért jó ez? Az igaz, h. néha mikor jön egy kamaszkori-depi hullám én is próbálok vidámnak tűnni, ha szomorú vagyok is, de általában amit érzek az látszódik rajtam is, hisz szerintem értelmetlen megjátszani magunkat, hisz akik szeretnek minket azok úgy szeretnek ahogy vagyunk, akik pedig ezt a hamis képet szeretik meg, akkor nem is minket szeretnek igazán. Úgyhogy nagyon sajnálom, h. ez a csajszi már most egy árnyékvilágban tengeti napjait, de remélem egyszer rájön hová vezetne a helyes út...
Mindenkinek hatalmas pozitív energie-hullám a hétre! Amint jó a netem megint, jövök! :))
