"Az élet igazán lényeges kérdéseire nem egy igennel, vagy egy nemmel kell felelnünk, hanem egész életünkkel."
/Víz László/

Ma este a Top Gunra kerítettünk sort. Eleinte félve ültem le, mert az első pár percből nem a számomra legmegfelelőbb film köszönt vissza! :)) Viszont kellemesen csalódtam, nagyon tetszett! A légi harcokat egy kicsit más oldalról közelíti meg: az út míg beülhet valaki a botkormány mögé, s a parancsnokok úgy küldhetik fel, hogy belé vetik minden hitük, reményük, rögös és kemény. Nem várt akadályok, nehézségek nehezítik az utat, de a lényeg, ha nagyon akarunk valamit, azt el is érjük. De persze kell az a kis kéz, ami ha kell végigsimítja fáradt arcod, s mosolyogva várja a szebb jövőt helyetted is, és megadja a kezdőlökést, ha magadtól nem tudsz indulni. Ezek egysége maga a biztos siker.
A film még a szerelmet is kicsit másképp láttata, mint sok más film, itt a kezdeti kis konfliktusból lett a szenvedélyes románc, ami itt olyan tiszta, és sérthetetlen volt, hogy teljesen magával ragadott a hév... Minden olyan élethűnek tetszett: egy ballépés, amit egy jól irányzott sasszéval kicseleztek, s onnantól csak egyenesen és előre. Aztán egy fájdalmas esés, minek sebe, csak a saját önsajnáltató, öngyalázó gondolatok elhomályosulása után, fakadt ki . Akkor viszont kegyetlenül fájt, és égetett, noha ez kívülről nem is mindig látszott.
Viszont kellett, hogy égjen, és, hogy fájjon, hogy azután édes legyen a gyógyulás...

Az ember élete néha picit megváltozik, akár rajta kívül álló okok miatt is, de idővel hozzászokik, s talán úgy látja majd: jobb is így. Megszereti ezt az új formát, világot, amibe belecsöppent, és részévé válik annak minden porcikája. Nem mindig egyszerű egy teljes rendszert felbontani, átrendezni a mindennapokat, de hosszútávon eredményes.
Nálam most volt egy ilyen váltás az életemben. Pár hónapja kiderült, hogy ritka szép gerincferdülésem van, úgyhogy heti három gyógytorna, két gyógyúszás plusz éjjel-nappali fűző-viselés. Először kiborultam, nem értettem semmit, miért épp most vették mindezt észre, mikor a leletek szerint ez már megvan egy ideje. Aztán anyu segítő kezei alatt lenyugodtam, elfogadtam a problémát, és elkezdtem tenni ellene. A gyógytornászom egy tündéri fiatal hölgy, szinte örömmel megyek be a kis zöld ajtón a Sportorvosi ajtaján. :)) Az úszásnál már korán sem ilyen jó a helyzet, de hát nem lehet minden egy szép tündérmese. A fűző jövő hétre lesz kész, kíváncsi leszek... S hogy mindezt miért írtam le? Először úgy gondoltam, senki nem tudhatja meg a családon kívül. Aztán pár barátomnak elmondtam, s rájöttem, hogy ha szembesülök a problémával könnyebb lesz, s azt hiszem, hogy akik szeretnek azoknak joga van tudni, hogy mi történik velem...
Torna előtt ma angolom is volt, és a tanárnőm a "jó félévimért" elhozta nekem a Top Gunt és a Hét év Tibetben-t videón, úgyhogy ismét mozizás következik ezerrel!:)) Ezen kívül egyik barátnőm kölcsönadta a Da Vinci- kódot. Igaz még nem sokat olvastam belőle, de valahogy úgy érzem ezt a könyvet most végigolvasom, mert az utóbbi időben nem volt sok türelmem "egész" könyvekhez, belekezdtem, leraktam, de most másképp lesz! Az elhatározás már fél siker...! ;))
Szép hétvégét mindenkinek!
"Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának."


"Az ész millió darabra szabdalja a világot.
A szív egybeforrasztja."

Kapcsolatom a reggae zenéhez és a hippi mozgalmakhoz elég különös. Másfél éve találkoztam először azzal a fogalommal "reggae", s egyszerre megszerettem a dallamvilágát, a számok üzenetét, az egész életérzést. Elkezdett vonzani az a világ, de akkor nem tudtam mindennek a történelmi hátterét... Aztán felvilágosítottak milyen dolgokat követtek el anno a hippik.Egy-két eseten elkerekedett a szemem, de mindent egybevetve még mindig szimpatikusabb ez a világnézet, mint a háborús, gyűlölettel teli, zsarnokoskodó elvek, s ha belegondolunk nem kevés igazság is rejlik a jelszavak mögött. Hiszen például az egyik legelterjedtebb vallásban, a kereszténységben, a katolikus vallásban is Isteni parancsra az ember benépesíti a Földet, s ez a feladat hárul nemzedékről nemzedékre. Ezt követően pedig mi történik? Kitörnek a háborúk, és pusztítjuk egymást, értelme vajon van ennek? Ürügyeket könnyű keresni, tényleges okokat lehetetlen...
Viszont ha elvonatkoztatunk a vallástól, akkor is az ember alapvető feladata/ minden más élőlényhez hasonlóan! / hogy fenntartsa saját faját. Ehhez képest mi mit teszünk? Irtjuk egymás, a lehető legjobb utat választottuk a pusztulás felé...

A tegnapi nap meglehetősen élmény-gazdag volt. Először is átjött délután barátnőm, és nekiültünk mozizni. ELőször egy kis lightos filmmel kezdtünk: A nevetlen hercegnő naplója 2. Teljesen más, mint a könyv, ez nagyon zavart, de mikor sikerült eljutni odáig, hogy ne a könyvet keressem a filmben, akkor már tudtam élvezni. Egy-két fogás előre kiszámítható volt,de hál 'Istennek a vége nem volt olyan egyértelmű így volt miért izgulni! :) Valahogy ez jobban tetszett mind sok hasonló témájú film, jobban megragadta a lényeget.
Ezután jött a Fonogram-díjkiosztó. Az egyik kedvenc csapatomat, a Veni-Styxet /Torres Dani bandáját/jelölték a legjobb rock lemez kategóriában, Danit pedig az év feledezettje címre. Picit csalódott voltam, hogy nem kapta meg egyiket sem, de nem baj, nekünk már az aranylemez is elég nagy ajándék!;)
Ezt követte egy másik film: Szeretni bolondulásig. Nagyon tetszett, szeretem az ilyen filmeket. A felépítése különleges volt azáltal, hogy először a nő, majd a férfi szemszögéből világított rá a dolgokra. Félelmetes volt meglátni az összefüggések hálóján a döntő kapcsokat, illetve az apróságokat, amik szintén fontossá váltak a későbbiekben. Engem a vége rázott meg a legjobban... Kellenek az ilyen filmek is! :)
Mára viszont megmaradt hódolni a kötelességnek, vagyis tanulni. El kellene olvasni lassan Dante Isteni színjátékából a Pokol c. részt is. Elkezdtem, de egyszerre valahogy az ilyen műveket nem bírom "legyűrni"! ;))
Szép napot mindenkinek!
"Ha egyszer álmodban
a Paradicsomban járnál,
és lelked emlékeztetőül
egy szál virágot kapna,
és reggel felébredve
a virágot ott találnád
- Mondd akkor mi volna?"
/S.T. Coleridge: Anima Poeta ( részlet)/

Örülök, hogy sikerült "családon belül" elhessegetni a kétségeket! :))
Szomorkám: ha bármi segítség kell, csak szólj, s megpróbáljuk együtt megoldani a problémát!:))
Péntek este, kicsit fáradtan, de mosolyogva huppantam le a gép elé. Megvolt minden mára: kozmetikus, torna, angol óra, jólesik ennyi szadizás után picit pihenni! ;))
Holnap kezdjük el barátnőmmel a film-nézős hétvégék sorát. Elkezdtünk egyszer arról beszélgetni, hogy mennyi filmet nem láttunk még, pedig milyen jók is lehetnek, s ekkor jött az ötlet: hozzuk be a lemaradást! Úgyhogy nekiállunk az összes valamire való filmet végignézni. Először a kicsit könnyedebb vígjátékokat vesszük sorra, de előbb-utóbb előkerülnek a komolyabb filmek is - majd én teszek róla! ;)) Ha bármi ötletetek van, akár kedvenc film, akár csak egy olyan alkotás, ami tetszett, szívesen fogadom! :))
Végiggondolva, nekem igazából nincs kedvenc filmem, a legutóbbi vetítése után nagyon megszerettem a Amélie csodálatos életét is, de gyerekkorom kedvelt filmje a My girl 1., 2. továbbra is nagyon kedves a szívemnek. Ott vannak viszont azok a filmek is, amik egy picit más jellegűek, mégis közelállnak hozzám: Ha eljön Joe Black, A halászkirály legendája, Oltári nő vagy akár az Édesek és mostohák.
A film csak jó lehet, mert egy olyan alkotás is jó, melyre először mindenki azt mondaná "borzasztó", de ez a katasztrofális film is jó arra, hogy az ízlésed csiszolódjon és , hogy ha még egy ilyet látsz tudd,h. az első dolgod messzire elkerülni a mozi bejáratát. Illetve azért is hasznos néha "rossz" filmeket nézni, hogy aztán értékelni tudjuk az igazán értékes műveket.

Este kicsit minden nyugodtabb lesz, s kívülről tetszhalott állapotot vesz fel a város, de a szobák mélyén zajlik az élet Csillogó szemű kisgyermekek kérlelik az anyukát, hogy csak még egy percet lefekvésig; a puha kanapén párok bújnak össze; kik magányosak egy könyv társaságában jönnek rá: talán nem is olyan magányosak, mint hitték? Máshol billentyű kattogás zaja veri fel csendet, s végül egy felszabadult sóhajjal egy árny suhan el a képernyő elől, és a szobából elégedett mosollyal bújnak elő a nagyobb gyerkőcök, kik nyugodt lelkiismerettel vágnak az új nap elébe. Az este mindenkinek mást jelent: a békét, a nyugalmat, vagy épp az élet kezdetét.
Szeretem az éjszakákat... ahogy a sötétség körülölel nagyobb biztonságban teszem meg lépteim otthonomban, mintha az éjszakát elhozó szellemek elmém elvarázsolnák és életre keltenék mindazt, mi nappal csendben szunnyad, s elő nem bújik, csak ha már az izzó korong alábukott a széles horizonton. Mintha minden más lenne éjszaka, a fény is másképp vetül a tárgyakra, arcokra, minden kap valami földöntúli varázst, mit szavakba önteni lehetetlen, csak érezni, élvezni kell...

Takarításkor jön rá az ember, hogy egy kis fiók mennyi kincset rejhet! :) Most a gyűjteményemet lapozgatva akadtam rá egy újságcikk részletre, amit pont egy ilyen nagyszabású pakolás kapcsán találtam meg.
Riport Hankis Elemérrel
"Különös és meghökkentő példát mondott egy fórumon. A mosógép mint mandala, vagyis a világmindenség szimbóluma.
- Képzeljük csak magunk elé! A masina formája négyszögletes és kerek, a föld és az ég, a teljesség, a harmónia. Ráadásul többnyire hófehér, a tisztság szimbóluma. Itt már elindul valami,hiszen életünk tele van tisztátalansággal, piszokkal. És akkor létezik egy ilyen szerkezet, ami legyőzi mindezt. A halált, a mulandóságot. Bennerejtezik az újjászületés, a vissszanyerhető ártatlanság lehetősége. Ehhez még ott vannak a reklámok is, amelyekben széles mosolyú hölgy hirdeti a mosóporos megoldást a piszkos, használhatatlannak tűnő ruha megtisztulásához. S miközben a mosógép dolgozik, transzcendens buborékok szállnak, ezek is vidáman erősítik az alapgondolatot: ártatlanok vagyunk, minden megtisztulhat, minden újjászülethet, urambocsá! "megváltódhat". Hát ezt sugallja a mosógép!"

" Légy jobb ember, és tudd ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol,
akitől azt reméled, hogy ismer téged."
/ Gabriel García Márquez/

Lassan alakulnak a dolgok, kezdek berendezkedni itt, rájöttem jól érzem magam az új kis otthonomban, remélem nemsokára benépesedik az új Dreamer-porta:)) , bár tudom ez csak rajtam múlik, de sajnos a teendők néha elszólítják az embert a gép mellől.
Köszönöm ezúton is az én segítő tündéremnek, könnycseppeknek a segítséget, nélküle ez nem jöhetett volna létre! ;))

Én is váltottam... Az előző blogrendszerben, amit használtam, túl sok volt a fennakadás, s ilyenkor a problémát egyszerűbb minél hamarabb orvosolni, jelen esetben költözködni. Fájt a szívem otthagyni az előző kis naplóm, de remélem itt is sikerül otthonosan berendezkednem a most még idegen környezetbe.
Remélem mindenki, aki számomra kedves, idetalál, s ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk...
"Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!"
/Gabriel García Márquez/
