Dreamergirl blogja
"Meghitt világomat, saját mitológiám sárkányai védik." /Dalí/
2006. augusztus 30., szerda
Boldogan és őszinte szívvel várom a napfelkeltét, s életem a sors kezébe adom, tudom helyes lesz a döntés, addig pedig élek, élvezem életem minden cseppjét.
Most nem havaztam el, nem feledtem el lelki kötelességem, csak úgy éreztem kell egy kis kihagyás... Nem egyszer érzem úgy, hogy terhes a jelenlétem valahol, akkor tudom mikor én honnan kell lelépnem. Most is léptem egy kicsit, de visszajöttem...
Kinn voltunk bulizni a SZIN-en barátnőmmel, s egy régi árny tűnt elő a múltból, mi most erőteljesen felkavarta lelkivilágom. Tipikusan az a helyzet, hogy az ész, az értelem szembe helyezkedik a szív dolgaival... az őrület napjai ezek, de jó érzés ez a kiúttalan állapot. De hamar véget ér, talán... A legegyszerűbb bízni abban, hogy az iskolával, visszatérve picit egy másik közösségbe a feledésbe merül mindez, s reméljük így is lesz.
2006. augusztus 24., csütörtök
Érzés...
2006. augusztus 23., szerda
Rámtört egy érzés, hogy miután átlapoztam tényleges kis naplómat, picit visszanézzem blogolásom történetét. Elkezdtem kinyomtatni régen írt bejegyzéseimet, s a Ti soraitokat... Még csak 2006. februárja környékéig jutottam el, de nagyon bennsőséges volt belenézni saját lelkem tükrébe... Az akkori érzések, a kifakadások, egy-egy balhé s új kapcsolatok kezdete. Megtaláltam fornettim első bejegyzését, nevadával az első közös kapcsunkat a mandalát, Ílianne első bejegyzését a barátságról... Akkor egyik bejegyzésemben az életünk biztos pontjairól írtam, család, barátok. S végiggondoltam, hogy mi lett volna ha én azon a novemberi napon nem nyitom meg azt az oldalt, nem pötyögöm be a regisztációnál a dreamer nevet, nem kattintok körbe a blogok listáján s sokatokra nem találok rá... mennyivel másabb lenne minden most, Ti is életem egyik biztos pontjává váltatok, úgyhogy hálás vagyok a sorsnak, hogy így irányította az utamat.
A gyógytornászom, kit az együtt töltött hosszú idő után valamelyest közel érzek magamhoz, jövő héten utazik el Angliába egy évre, vagy többre... Nem egyszer volt olyan, hogy kissé kedvetlenül indultam el hozzá, de azért hiányozni fog... bár tudom, hogy jobb lesz neki, s így ez a tudat megnyugtat.
Egy kedves barátnőm pedig szintén jövőhéten utazik, csak nem el, hanem haza. Furcsa lesz újra látni, de félek is a találkozástól, mert 3 hónap alatt változik az ember, főleg ha szinte teljesen kiszakad a régi közegből. A másik pedig az , hogy én is változtam s így nem tudom mit várhatunk egymástól...
Ílannem, örülök, hogy újra itt vagy... Ezt ide is le kellett írnom, hisz az ember azt írja le egy naplóban amit a szíven hordoz! :)
Szép napot Nektek!
2006. augusztus 21., hétfő
Először is a pesti katasztrófával kezdeném... Borzasztó, ami történt, egyszerűen felfoghatatlan, igaz "szóltak előre" de a többség nem gondolta , hogy ekkora baj lesz. Bár ahogy mondani szokás semmi sincs véletlenül, ennek oka van, hogy így történt... Lehet, h. valami odafönn nem tetszett, s ezért mint jól megérdemelt büntetést kaptuk Istentől. Tegnap a családi ünnepi ebéd után este én is a város felé vettem az irányt, s aggódva néztem az eget, picit felhős volt ugyanis. Nem tudtam mit várhatunk, ha esik, majd behúzodunk valahová... Mostani osztálytársaimmal, s pár máshonnan ismeretes barátommal találkoztam. Nagyon jól éreztük magunkat, együtt a banda...:)) Páran megjöttek nyaralásból, s mesélték élményeiket kivel mi történt. S ez ilyenkor annyira nem terhes, miközben azt hinné az ember, h. gondolatban már a halálba kívánná, h. Ugyan hagyd már, elhiszem, h. szép volt, de azért mégis... és Nem! Annyira élveztem minden együtt töltött percet, beültünk egy kis kávézó-étteremszerűségben, ahol egyik bnőnk találkozott a volt osztálytársaival... jó érzés látni, hogy ők is mennyire szeretik... :))Aztán kerestünk egy megfelelő helyet, ahonnan jól láthettuk a tűzijátékot... csodaszép volt, igaz a szívem picikét elszorult mikor belegondoltam ezt a pénzt mennyi minden másra lehetne költeni... Lányokkal akkorákat nevettünk, lehet,kissé rosszallóan néztek már ránk, de egyszer vagyunk fiatalok, nem fog érdekelni! :)))
Aztán este hazatérve hallottam mi is történt Pesten, aggódva jöttem géphez hol vannak a pesti szeretteim, a legtöbbjükről már tudom, blogokból v. más forrásból h. jól vannak... úgyhogy az aggódást ezennel berekesztjük, de azért mégis... ha belegondolok mi lehetett volna... nem, jobb nem is rá gondolni! :))
Ma voltam az orvosnál... Mit mondjak legalább 3 órát ültünk azért, hogy a "drága" doktor megmondja, h. röntgent nem akar csinálni, három hónap alatt biztos nem javult sokat... úgyhogy gratulálok ismételten a magyar egészségügynek a gyors és hatékony gyógyításért, igazán színvonalas ellátásban volt részem!
Most indulok bnőmhöz, meglátogatom, aztán majd még jelentkezem! :))
2006. augusztus 17., csütörtök
Ahogy egyik kedves barátnőm megfogalmazta: blog-krízis van. Sok helyen látom a zárásfelé hajló bejegyzéseket, s több helyen magát a blogbezárást... Íliannem, sajnos a legutolsó bejegyzés, mit Tőled olvastam arra vonatkozott, hogy hullámvölgyben van épp a lelked, s tovább nem tudhatom mi vezetett ahhoz h. immár a "nincs ilyen blog" felirat villogjon a képernyőnkön szeretett nevedre kattintva...Remélem nincs végleg vége, s talán újra kezded... nem tudok egy mailcímet semmit, min utolérhetnélek, úgyhogy kérlek, ha olvasod e sorokat, s nem akarsz végleg felhagyni múltad e szeletével, kérlek küldj egy mailt nekem, mert nem szeretnélek elveszíteni...dreammeli@gmail.com
Fornettim, remélem Te pedig máshogy döntesz, mint az én szeretett mamim, s megtartod blogod, hisz nélküled sem lenne minden ugyanolyan. Mi mind csak egy-egy láncszemei vagyunk a gépezetnek, de anélkül az apró szemek nélkül összeomlana a rendszer...
2006. augusztus 13., vasárnap
Rengeteget fürödtünk, vásárolgattunk, sétáltunk a városban, hihetetlen nagy hangulat volt esténként! :)) Már hiányzik is... Tesszalonikibe is akartunk menni kirándulni, de ezt majd legközelebb! ;)) Olimpic Beachre viszont átsétáltunk, nagyon hangulatos kis város, csak a tenger picit koszos arrafelé.
Hazafelé már picit könnyebben viseltem az utat, zene, film... :))
Viszont jó újra itthon! Majd egy picit mélyebb bejegyzés is születik hamarosan, csak picit még állnak össze bennem a dolgok...
Szép álmokat mindenkinek! Puszi Nektek
Ez egy tisztavizű hegyi patakocska "víztárolója" volt. Aprópénzek voltak beledobálva, gondolom jószerencse reményében hajították bele a turisták...:))
Ez volt a szállásunk. Nagyon kis elit hely volt, nem is gondoltam volna, hogy ilyen elegáns lehet egy apartmanház/ márványlépcső stb./ furcsa volt... de tetszett ez a kicsit más világ! :))
Az én imádott tengerem...
Akkor következzen egy kis beszámoló. Amitől féltem igazából nem is volt olyan vészes: az odaút. Nagyon hosszú volt, közel 20 órás, de végülis vittem a discmanem s legkedvesebb dallamaim gyakran álomba ringattak, s az ébrenlét óráit is kellemesen kitöltötték... Mikor odaértünk, elképedtünk látva a tenger végtelen nagyságát... magávalragadó... Van valami hátborzongató vonzalom, amit a kalandos habok láttán érzek, van valami rejtélyes érzés,amit már maga a látvány szül bennem...A szállásra érkezve egy hűsítő fürdő után álomba merültünk, majd jöhetett a tengeri fürdés. Először furcsa volt a hullámok, a sós víz, de hamar megszoktam, hisz a jót az ember hamar megszokja... ;))
Voltunk kirándulni a Meteóráknál, csodaszép volt, ahogy mentünk felfelé a hegyi úton... az azért félelmetes volt... nem ajánlom annak akinek tériszonya van. A kolostorok viszont olyan magasztosak voltak, egyszerűek mégis szépek,a templomokban pedig egy más világba nyerhettünk betekintést, furcsa volt látni, ahogy a szent képeken a különböző kínzási szokásokat láthattuk...
