Dreamergirl blogja
"Meghitt világomat, saját mitológiám sárkányai védik." /Dalí/
2006. szeptember 26., kedd
Ma az egyik kereskedelmi TV színes magazin műsorát nézve/ nevezzük nevén: TV2, Aktív/ gondolkodtam el, hogy mennyire kezdünk elfajulni mi, emberek. Azt már lassan kezdem megszokni, hogy minden ami körülvesz az mű... Nem nyugszom bele, de tehetetlen vagyok ellene. De az már felháborít, hogy még az, amit alapból az életerő, az ösztön, az érzés hajt, A Zene, az is mű legyen! Ezen a következő eset kapcsán gondolkodtam el.
Pro és kontra: Halász Judit és Éneklő Gumimacik. Hadd ne ecseteljem a színvonalbeli különbséget. Egy felnőtt ember eldöntheti milyen zenét hallgat, az ostoba gépzene, vagy az érzéseket is közvetítő szöveg és dallam fogja meg, az a saját döntése. No de egy gyereknél?! Könyörgöm, ők még annyira befolyásolhatók, és védtelenek, ők nem tudhatják mi a minőség, ők azt hallgatják, amit anyuka-apuka berak nekik, ha az épp egy eltorzított férfihang sipákolása, akkor azt. Rengeteg tanulmány szól arról, h. a zenei "nevelés" már a mama hasában elkezdődik azáltal,h . a szülők énekelnek, dúdolnak megszületendő gyermeküknek. Ezeknek a gyerekeknek sokkal jobb lesz a zenei érzékük is. Viszont ha megszületnek és ilyen maszlaggal kezdik el tömni a fejét, akkor egyenes út vezet a Britney, Paris Hilton és hasonló színvonalú zenék hallgatásához. Mi még Halász Juditon és hasonlókon nőttünk el / jó már voltak Hupikék Törpikék és MikiManó de azért hallgattunk mást is/.
Az igazi értékek meg közben szépen lassan elvesznek: a stílusok, az igazi hangszerek hangjai, a gondolatok s az érzelmek a dalokban. S nem mard más csak a DJ fogalma a zenész helyett.
Na jó, azért ennyire még nem tragikus a helyzet, mert aki akar hallgathat még ma is minőségi zenét, s ez éltet, hogy még van remény! :))
2006. szeptember 24., vasárnap
Csodaszép hétvégénk van, olyan amilyet az ember általában egy őszi hangulatos időszaktól vár, kellemesen lágy idő, frissitő szellő, még zöldellő fák árnyalatváltása is elkezdődött, a gyerekek kint bicikliznek a téren, s valami pozitív mosolyt csal az arcunkra a napfény. Aki teheti /munka mellett ;))/ menjen ki egy kicsit a szabadba feltöltődni energie-vel, mert segít, nem is keveset... Nekem a mai napra ez már nem adatik meg, de egész péntek du-n és este kint voltunk barátnőimmel. Estére márcsak ketten maradtunk és kiültünk a Maros parti játszótérre és ott beszélgettünk... hú, nagyon nagy hangulata volt. Most viszont várnak a könyvek: angol, magyar, fizika meg miegymás. :))) Viszont tegnap már a Hamlettel végeztem, utolsó pillanatban de elolvastam! ;))
Klikk, nagyon boldog szülinapot Neked!:)))
2006. szeptember 20., szerda
"Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez, és megmutatkozik a valóság."
/Márai Sándor/
Ez az idézet egy szeretett barátomnak szól most, ki álruhák s álarcok tengerébe bújva lassan veszti el önmagát,s ha már le is hull a lepel, nem azt kapjuk vissza, aki volt...
Én mindig szemmel tartalak Titeket, még ha ennek jelét néha nem is adom! ;))Sokan eidegenítik magukat attól,ami Magyarországon történik, én sem akarok igazán belefolyni, mindenesetre, szeretnék egy jobb rendszert, és vmi megoldást... Még ha ennek az ára a rombolás, akkor is. Tenni kell, ez így nem maradhat...
Nem akarok vitába bonyolódni senkivel, ezt mint szubjektív véleményt írtam le csupán.
2006. szeptember 19., kedd
Lányok, szerintetek van benne valami?:))))
2006. szeptember 15., péntek
„Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél;
Mit akar?- kérdd meg minden naptól
és minden nap felel majd akkor;
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.”
/Goethe/
2006. szeptember 13., szerda
Felrakok egy képet kedvenc dobosomról, személy szerint Oláh Gábor!
Nagyon profi fiatal kora ellenére és csodálatos ember!
A pénteki buli nagyon jó volt, táncoltunk, énekeltünk, hihetetlen jó hangulatot termetettünk! :))) Jól esnek az ilyen kiruccanások, a koncert utáni törődés pedig külön jólesett... Azután szombaton kicsit sokáig aludtam hiszen későn értünk haza! :))
Majd vasárnap fanclubtalálkozón voltam, nem tudom volt e már részetek ehhez hasonló élményben, de külön varázsa van, ahogy egy művész saját maga beszél szemtől szembe a dalairól, az érzéseiről, s nemcsak darab-darab számban hajigálja ki az embereket, hanem odafigyelve válaszol, s érdeklődik ő is. Pár éve el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen lehet, most pedig benne élek... változik a világ,ezt alá kell írnom.
A vasárnapban az is jó volt, hogy sok rég látott ismerőst láttam viszont... nagy beszélgetések zajlottak le aznap, kellett már nagyon. Aztán végülis a hazajövetellel is szerencsénk volt, hiszen elértük a korábbi vonatot így 9re itthon is voltunk, Szegeden. Másnap azért pocit fáradt voltam a suliban, de ez legyen a legnagyobb bajom az életben! ;))
Kezd beindulni a verkli... dogák, felelések, és az azokat megelőző halálos csend... hú, azt nagyon nem szeretem! :))
Barátnőimmel már szervezzük az őszi programokat! Ráébredtünk mennyi mindent nem ismerünk még Szegeden ill. környékén, ami híres, nevezetes vagy épp "csak" érdekes lehet, így szervezünk egy kis körutat, amely során a mindent körbejárunk. Ha belegondolunk félelmetes, hogy mióta élünk egy helyen, s igazán nem is ismerjük. Úgy érzem ennyivel tartozom az én szeretett Szegedemnek... :))
2006. szeptember 8., péntek
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
részeg vagyok és mindig szomjazom."
Szeretem...
Kezdem úgy érezni, hogyazáltal, hogy én is jobban nyitok a világ felé, a világ is nyit énfelém, bár ez a szárnypróbálgatás, még igencsak kezdetleges, hisz amíg biztos szárnyra nem kap a madár, csak a fészek szélén toporog. No én már a próbarepülésen túl vagyok!;)))
Egy-egy szituációban érdekes mennyire elválik ki milyen ember: empatikus és megértő, vagy céltudatos és kemény. Jó példája ennek csupán ez a hetünk, egyik tanárunkkal, kit mind nagyon szeretünk az óra felét végigbeszélgettük, s a másik felén tanultunk, míg kémián a második órán dolgozattal indítottunk. Sebaj, legalább van jegyünk, s hál Istennek indításnak nem is rossz! ;))
Holnap este pedig jön a jól megérdemelt pihi, megyek egy koncertre, nagy bulinak ígérkezik! Mindemellett egy dátum még lebeg a szemem előtt: okt. 13, Metal Feszt, Depresszió, Road,Junkies,Cadaveres, Ossian stb. Áh,azt hiszem azután jó kis beszámolót tartok! :)))
