Dreamergirl blogja
"Meghitt világomat, saját mitológiám sárkányai védik." /Dalí/
2006. november 7., kedd
A felelősség, a szeretet és a gyűlölet
Érdekes kérdés a felelelősség. Mi, tizenéves lurkók már felelősek vagyunk a sorsunkért, de még nem csak mi ügyelünk arra, hogy alakul életünk, döntő szerepük van ebben tanárainknak, s elsősorban szüleinknek. Meg persze barátaink is felelősek értünk, hisz néha kell egy baráti oldalbabillentés, hogy tudd: most elbaltáztál valamit... Gondoljunk bele hol tartunk most, mik vagyunk ennyi évvel a hátunk mögött? Hogy lettünk azzá, amivé? Mindenki, minden egyes ember akivel valaha beszéltél, minden szempár, amivel szembetaláltad magad, minden szitok és dícsérőszó formált rajtad. Tehát kiért is vagyunk mi felelősek és ki felelős értünk? Mindenkiért felelősek lennénk hát? Képesek vagyunk mi ekkora terhet cipelni egy életen át?
Azért társas lény az ember, h. ezeket a vállát nyomó súlyokat levegye a másik válláról, ezért van a kapcsolatokban is egyfajta hierarchia, hisz nincs olyan közösség, hol mindenki egyforma viszonyban áll egymással, így van akinek lelki kötelessége vigyázni a másikra, míg egy idegenkedő ember átlép embertársa nyűgén s baján . Van szimpátia és antipátia. Ez a világ rendje, hisz ha állandóan mosolygnánk, s az egész földet a keblünkre ölelnénk a helyzet kezdené hasonlóvá válni egy elcseszett szappanoperához... A gyűlölet is ennek a körforgásnak a része, bár kicsit szélsőséges, de sajnos jelen van... mert gyűlölni is tudunk, de még mennyire! Bár ne oltotta volna belénk a Teremtő ezt a képességet, mennyivel könnyebb lenne! Nem lenne meg az a nyomasztó érzés bennünk, amivel nem tudunk mit kezdeni. Viszont hogy a rossz mellett legyen jó is, létrejött a szeretet , ami kompenzálhatja lelkünkben a gyűlöletet. Sokan azt mondják ez a kettő rokon érzés egymással... gondolom még éretlen zöldfülű létemre vall, hogy ezt nem tapasztaltam eddig, de azt sejtem addig jó nekem...
Kicsit elmerengős-hangvételű lett ez az írás, olyan mint amilyen mostanában én vagyok.
