Dreamergirl blogja
"Meghitt világomat, saját mitológiám sárkányai védik." /Dalí/
2006. október 7., szombat
"Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek...
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést."
(Gabriel García Marquez )
A tegnapi este ennek szöges ellentétét bizonyította. Barátnőmmel és egyik barátommal beültünk egy kis kajálás keretein belül beszélgetni, bepótolni a nyár végén elmaradt találkozót. Volt mit megbeszélni... És csak meséltek, meséltem, kérdeztek, válaszoltam, érdeklődtem, magyaráztak, felvetette, egyetértettem, elmondta, veleéreztem, sztoriztak és nevettünk... Szóval nagyon együtt voltunk. A legkomolytalanabb témáktól a komoly dolgokig volt minden... Örülök, h. mi hárman megmaradtunk, ha páran le is szakadtak. Sorsszerűség szerintem ez is.
A jelenlegi osztálytársaim véleménye rólam igen erőteljesen változik egy-egy ilyen este folyamán, hiszen mikor meglátnak a városban "bandázni" akkor szerintem rájöhetnek, hogy nem vagyok minden esetben az mint akinek gondolnak/tak. Ezért nem érvényesek az előítéletek.
Most megyek barátnőmmel úszni, mert azért a hátammal is törődök! ;))
Legyetek jók, szép éjt mindenkinek!
2006. október 3., kedd
Van az emberben egyfajta kötődés. Kötődni sok mindenhez és mindenkihez tudunk, egy emberhez, egy tárgyhoz, egy helyhez, egy intézményhez. Ez utóbbi legékesebb példája volt a mostani hétvége, ugyanis Szeged két neves gimnáziuma rendezett egy sportversenyt SáRa napok néven. Ez a szóösszetétel a két iskola nevéből származik/ Ságvári- Radnóti/. Ez abból áll, hogy tanárok és diákok különböző korcsoportban és nem összetételben mérik össze tudásukat különböző sportokban a kosártól, a focin át az úszásig mindenben. Aztán az összesített eredmény dönt majd a SáRa kupa sorsáról.Eleinte nem is volt kedvem elmenni... aztán a mi kis társaságunk kitalálta, h. azért menjünk már ki, és nem tehettem mást, ha egy kis időre is, de kimentem velük. Péntek este volt a "vizes-blokk", úszás és vízilabda , mi ezt vettük célba.
Meg kell mondjam nem bántam meg... ekkora hangulatot! A lelátó tele, számtalan ismerős arc a szurkolók és a versenyzők között, érezhető volt, hogy ott aznap este valami összeköt minket Radnótisokat, egy láthatatlan kapocs, amitől szinte izott a levegő. A nép másik felét szintén egy szoros kötelék fűzte össze: a Ságváris-lét. Hihetetlen élmény volt, aztá este mikor jöttünk át a hídon csoportokban de még a hídon is visszhangzott a "Radnóti, Radnóti, Radnóti" skandálás. :)))
Utána egyik barátnőm szülinapját ünnepeltük, egészen addig jól alakult a dolog, csak az este végét kicsit sikerült egyiküknek elcsesznie, no de a negatív dolgokat most hanyagolnám...
Másnap este pedig bnőmmel mentünk el bulizni, nem vagyok nagy híve a diszkóknak, de a kedvéért bármit! :)) Megígérte, h. jön velem Metal Fesztre, úgyhogy kvittek vagyunk.
Nem volt életem legnagyobb bulija, elég ratyi volt a DJ is, tiszta "tuc-tuc" zene ment egész este, amit pedig szerény személyem nem igazán kedvel... de nem baj, attól még jó volt! ;))
Most hétvégén pedig egyik volt osztálytársammal találkozok, hú, annyira várom már... nagyon régen beszéltünk és már hiányzott. Valamelyik nap összefutottunk a buszmegállóban, s kihoztuk, h. egyikünk se bánná, ha leülnénk vhova pénteken dumálni, úgyhogy ha minden okés páran elmegyünk és kibeszéljük az "élet nagy dolgait".
Szomorkám: Mit csinálok éjfélkor a neten? Várom, h. meg tudjak vmit a családom politizáló tagjairól! ;)))
Szép napot mindenkinek holnapra, és kitartást a hétre!
2006. szeptember 26., kedd
Ma az egyik kereskedelmi TV színes magazin műsorát nézve/ nevezzük nevén: TV2, Aktív/ gondolkodtam el, hogy mennyire kezdünk elfajulni mi, emberek. Azt már lassan kezdem megszokni, hogy minden ami körülvesz az mű... Nem nyugszom bele, de tehetetlen vagyok ellene. De az már felháborít, hogy még az, amit alapból az életerő, az ösztön, az érzés hajt, A Zene, az is mű legyen! Ezen a következő eset kapcsán gondolkodtam el.
Pro és kontra: Halász Judit és Éneklő Gumimacik. Hadd ne ecseteljem a színvonalbeli különbséget. Egy felnőtt ember eldöntheti milyen zenét hallgat, az ostoba gépzene, vagy az érzéseket is közvetítő szöveg és dallam fogja meg, az a saját döntése. No de egy gyereknél?! Könyörgöm, ők még annyira befolyásolhatók, és védtelenek, ők nem tudhatják mi a minőség, ők azt hallgatják, amit anyuka-apuka berak nekik, ha az épp egy eltorzított férfihang sipákolása, akkor azt. Rengeteg tanulmány szól arról, h. a zenei "nevelés" már a mama hasában elkezdődik azáltal,h . a szülők énekelnek, dúdolnak megszületendő gyermeküknek. Ezeknek a gyerekeknek sokkal jobb lesz a zenei érzékük is. Viszont ha megszületnek és ilyen maszlaggal kezdik el tömni a fejét, akkor egyenes út vezet a Britney, Paris Hilton és hasonló színvonalú zenék hallgatásához. Mi még Halász Juditon és hasonlókon nőttünk el / jó már voltak Hupikék Törpikék és MikiManó de azért hallgattunk mást is/.
Az igazi értékek meg közben szépen lassan elvesznek: a stílusok, az igazi hangszerek hangjai, a gondolatok s az érzelmek a dalokban. S nem mard más csak a DJ fogalma a zenész helyett.
Na jó, azért ennyire még nem tragikus a helyzet, mert aki akar hallgathat még ma is minőségi zenét, s ez éltet, hogy még van remény! :))
2006. szeptember 24., vasárnap
Csodaszép hétvégénk van, olyan amilyet az ember általában egy őszi hangulatos időszaktól vár, kellemesen lágy idő, frissitő szellő, még zöldellő fák árnyalatváltása is elkezdődött, a gyerekek kint bicikliznek a téren, s valami pozitív mosolyt csal az arcunkra a napfény. Aki teheti /munka mellett ;))/ menjen ki egy kicsit a szabadba feltöltődni energie-vel, mert segít, nem is keveset... Nekem a mai napra ez már nem adatik meg, de egész péntek du-n és este kint voltunk barátnőimmel. Estére márcsak ketten maradtunk és kiültünk a Maros parti játszótérre és ott beszélgettünk... hú, nagyon nagy hangulata volt. Most viszont várnak a könyvek: angol, magyar, fizika meg miegymás. :))) Viszont tegnap már a Hamlettel végeztem, utolsó pillanatban de elolvastam! ;))
Klikk, nagyon boldog szülinapot Neked!:)))
2006. szeptember 20., szerda
"Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez, és megmutatkozik a valóság."
/Márai Sándor/
Ez az idézet egy szeretett barátomnak szól most, ki álruhák s álarcok tengerébe bújva lassan veszti el önmagát,s ha már le is hull a lepel, nem azt kapjuk vissza, aki volt...
Én mindig szemmel tartalak Titeket, még ha ennek jelét néha nem is adom! ;))Sokan eidegenítik magukat attól,ami Magyarországon történik, én sem akarok igazán belefolyni, mindenesetre, szeretnék egy jobb rendszert, és vmi megoldást... Még ha ennek az ára a rombolás, akkor is. Tenni kell, ez így nem maradhat...
Nem akarok vitába bonyolódni senkivel, ezt mint szubjektív véleményt írtam le csupán.
2006. szeptember 19., kedd
Lányok, szerintetek van benne valami?:))))
2006. szeptember 15., péntek
„Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél;
Mit akar?- kérdd meg minden naptól
és minden nap felel majd akkor;
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.”
/Goethe/
2006. szeptember 13., szerda
Felrakok egy képet kedvenc dobosomról, személy szerint Oláh Gábor!
Nagyon profi fiatal kora ellenére és csodálatos ember!
A pénteki buli nagyon jó volt, táncoltunk, énekeltünk, hihetetlen jó hangulatot termetettünk! :))) Jól esnek az ilyen kiruccanások, a koncert utáni törődés pedig külön jólesett... Azután szombaton kicsit sokáig aludtam hiszen későn értünk haza! :))
Majd vasárnap fanclubtalálkozón voltam, nem tudom volt e már részetek ehhez hasonló élményben, de külön varázsa van, ahogy egy művész saját maga beszél szemtől szembe a dalairól, az érzéseiről, s nemcsak darab-darab számban hajigálja ki az embereket, hanem odafigyelve válaszol, s érdeklődik ő is. Pár éve el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen lehet, most pedig benne élek... változik a világ,ezt alá kell írnom.
A vasárnapban az is jó volt, hogy sok rég látott ismerőst láttam viszont... nagy beszélgetések zajlottak le aznap, kellett már nagyon. Aztán végülis a hazajövetellel is szerencsénk volt, hiszen elértük a korábbi vonatot így 9re itthon is voltunk, Szegeden. Másnap azért pocit fáradt voltam a suliban, de ez legyen a legnagyobb bajom az életben! ;))
Kezd beindulni a verkli... dogák, felelések, és az azokat megelőző halálos csend... hú, azt nagyon nem szeretem! :))
Barátnőimmel már szervezzük az őszi programokat! Ráébredtünk mennyi mindent nem ismerünk még Szegeden ill. környékén, ami híres, nevezetes vagy épp "csak" érdekes lehet, így szervezünk egy kis körutat, amely során a mindent körbejárunk. Ha belegondolunk félelmetes, hogy mióta élünk egy helyen, s igazán nem is ismerjük. Úgy érzem ennyivel tartozom az én szeretett Szegedemnek... :))
2006. szeptember 8., péntek
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
részeg vagyok és mindig szomjazom."
Szeretem...
Kezdem úgy érezni, hogyazáltal, hogy én is jobban nyitok a világ felé, a világ is nyit énfelém, bár ez a szárnypróbálgatás, még igencsak kezdetleges, hisz amíg biztos szárnyra nem kap a madár, csak a fészek szélén toporog. No én már a próbarepülésen túl vagyok!;)))
Egy-egy szituációban érdekes mennyire elválik ki milyen ember: empatikus és megértő, vagy céltudatos és kemény. Jó példája ennek csupán ez a hetünk, egyik tanárunkkal, kit mind nagyon szeretünk az óra felét végigbeszélgettük, s a másik felén tanultunk, míg kémián a második órán dolgozattal indítottunk. Sebaj, legalább van jegyünk, s hál Istennek indításnak nem is rossz! ;))
Holnap este pedig jön a jól megérdemelt pihi, megyek egy koncertre, nagy bulinak ígérkezik! Mindemellett egy dátum még lebeg a szemem előtt: okt. 13, Metal Feszt, Depresszió, Road,Junkies,Cadaveres, Ossian stb. Áh,azt hiszem azután jó kis beszámolót tartok! :)))
2006. augusztus 30., szerda
Boldogan és őszinte szívvel várom a napfelkeltét, s életem a sors kezébe adom, tudom helyes lesz a döntés, addig pedig élek, élvezem életem minden cseppjét.
Most nem havaztam el, nem feledtem el lelki kötelességem, csak úgy éreztem kell egy kis kihagyás... Nem egyszer érzem úgy, hogy terhes a jelenlétem valahol, akkor tudom mikor én honnan kell lelépnem. Most is léptem egy kicsit, de visszajöttem...
Kinn voltunk bulizni a SZIN-en barátnőmmel, s egy régi árny tűnt elő a múltból, mi most erőteljesen felkavarta lelkivilágom. Tipikusan az a helyzet, hogy az ész, az értelem szembe helyezkedik a szív dolgaival... az őrület napjai ezek, de jó érzés ez a kiúttalan állapot. De hamar véget ér, talán... A legegyszerűbb bízni abban, hogy az iskolával, visszatérve picit egy másik közösségbe a feledésbe merül mindez, s reméljük így is lesz.
2006. augusztus 24., csütörtök
Érzés...
2006. augusztus 23., szerda
Rámtört egy érzés, hogy miután átlapoztam tényleges kis naplómat, picit visszanézzem blogolásom történetét. Elkezdtem kinyomtatni régen írt bejegyzéseimet, s a Ti soraitokat... Még csak 2006. februárja környékéig jutottam el, de nagyon bennsőséges volt belenézni saját lelkem tükrébe... Az akkori érzések, a kifakadások, egy-egy balhé s új kapcsolatok kezdete. Megtaláltam fornettim első bejegyzését, nevadával az első közös kapcsunkat a mandalát, Ílianne első bejegyzését a barátságról... Akkor egyik bejegyzésemben az életünk biztos pontjairól írtam, család, barátok. S végiggondoltam, hogy mi lett volna ha én azon a novemberi napon nem nyitom meg azt az oldalt, nem pötyögöm be a regisztációnál a dreamer nevet, nem kattintok körbe a blogok listáján s sokatokra nem találok rá... mennyivel másabb lenne minden most, Ti is életem egyik biztos pontjává váltatok, úgyhogy hálás vagyok a sorsnak, hogy így irányította az utamat.
A gyógytornászom, kit az együtt töltött hosszú idő után valamelyest közel érzek magamhoz, jövő héten utazik el Angliába egy évre, vagy többre... Nem egyszer volt olyan, hogy kissé kedvetlenül indultam el hozzá, de azért hiányozni fog... bár tudom, hogy jobb lesz neki, s így ez a tudat megnyugtat.
Egy kedves barátnőm pedig szintén jövőhéten utazik, csak nem el, hanem haza. Furcsa lesz újra látni, de félek is a találkozástól, mert 3 hónap alatt változik az ember, főleg ha szinte teljesen kiszakad a régi közegből. A másik pedig az , hogy én is változtam s így nem tudom mit várhatunk egymástól...
Ílannem, örülök, hogy újra itt vagy... Ezt ide is le kellett írnom, hisz az ember azt írja le egy naplóban amit a szíven hordoz! :)
Szép napot Nektek!
2006. augusztus 21., hétfő
Először is a pesti katasztrófával kezdeném... Borzasztó, ami történt, egyszerűen felfoghatatlan, igaz "szóltak előre" de a többség nem gondolta , hogy ekkora baj lesz. Bár ahogy mondani szokás semmi sincs véletlenül, ennek oka van, hogy így történt... Lehet, h. valami odafönn nem tetszett, s ezért mint jól megérdemelt büntetést kaptuk Istentől. Tegnap a családi ünnepi ebéd után este én is a város felé vettem az irányt, s aggódva néztem az eget, picit felhős volt ugyanis. Nem tudtam mit várhatunk, ha esik, majd behúzodunk valahová... Mostani osztálytársaimmal, s pár máshonnan ismeretes barátommal találkoztam. Nagyon jól éreztük magunkat, együtt a banda...:)) Páran megjöttek nyaralásból, s mesélték élményeiket kivel mi történt. S ez ilyenkor annyira nem terhes, miközben azt hinné az ember, h. gondolatban már a halálba kívánná, h. Ugyan hagyd már, elhiszem, h. szép volt, de azért mégis... és Nem! Annyira élveztem minden együtt töltött percet, beültünk egy kis kávézó-étteremszerűségben, ahol egyik bnőnk találkozott a volt osztálytársaival... jó érzés látni, hogy ők is mennyire szeretik... :))Aztán kerestünk egy megfelelő helyet, ahonnan jól láthettuk a tűzijátékot... csodaszép volt, igaz a szívem picikét elszorult mikor belegondoltam ezt a pénzt mennyi minden másra lehetne költeni... Lányokkal akkorákat nevettünk, lehet,kissé rosszallóan néztek már ránk, de egyszer vagyunk fiatalok, nem fog érdekelni! :)))
Aztán este hazatérve hallottam mi is történt Pesten, aggódva jöttem géphez hol vannak a pesti szeretteim, a legtöbbjükről már tudom, blogokból v. más forrásból h. jól vannak... úgyhogy az aggódást ezennel berekesztjük, de azért mégis... ha belegondolok mi lehetett volna... nem, jobb nem is rá gondolni! :))
Ma voltam az orvosnál... Mit mondjak legalább 3 órát ültünk azért, hogy a "drága" doktor megmondja, h. röntgent nem akar csinálni, három hónap alatt biztos nem javult sokat... úgyhogy gratulálok ismételten a magyar egészségügynek a gyors és hatékony gyógyításért, igazán színvonalas ellátásban volt részem!
Most indulok bnőmhöz, meglátogatom, aztán majd még jelentkezem! :))
